hegyikristály

A hegyikristály a legerősebb és leghatékonyabb gyógyító kristály a Földön.
Felerősíti, szabályozza, tárolja az energiát.

Tudományosan bizonyított, hogy ha a a kezünkben tartunk egy hegyikristályt, megkétszereződik a biomágneses mezőnk.

Elektromágneses energiát termel.

A hegyikristály úgy fejti ki hatását, ahogy arra éppen szükségünk van. Mindig azon a rezgésszinten támogat, ahol hiány van.

Ez a kristály mindig annak az energiának a rezgésszintjén fejti ki hatását, amely nélkülözhetetlen a gyógyulásunkhoz vagy a végzett spirituális tevékenységhez.

Az energiát a lehető legtökéletesebb állapotba hasznosítja; hatása visszanyúlik egészen a rendellenesség kialakulása elé.

Tisztítja és erősíti a szerveket és a finomtesteket, mélyrehatóan megtisztítja a lelket is; valamint a fizikai dimenziót összekapcsolja a tudattal.

A lehetséges legmagasabb szintre hozza az energiákat. A színspektrum minden árnyalatát magbán hordozza; minden szinten képes hatást gyakorolni.

Az információkat úgy tárolja, mint egy kozmikus könyvtár, csak olvasnunk kell benne.

Segít ráhangolódnunk spirituális céljainkra, felerősíti az extraszensz képességeinket.

Segíti a figyelem–összpontosítást, és felszabadítja az emlékeket.

A hegyikristály mestergyógyító, és bármilyen betegségre használható.

Élénkíti az immunrendszert, és egyensúlyba hozza a szervezetet. Kitűnően csillapítja az égéseket. Kiegyensúlyozza az összes csakrát, és összehangolja a finomtesteket.

A hegyikristály csúcsok összegyűjtik, fókuszálják és szórják az energiát.

A világ minden táján megtalálható. Sokféleképpen fejlődhet, számos formában megjelenik a földön.
Kvarcszemekből áll a puszták, sivatagok, folyóvizek s részben a tengerek homokja, kavicsa, úgyszintén a homokkő is.

Mivel a tiszta kvarc ilyen világi kristály, a föld minden tájáról származó kultúrának megvan a hozzá kapcsolódó, saját mitológiája.

A kristály elnevezés a görög krüsztallosz – jég szóból ered, ami a színtelen, síklapokkal határolt kvarc egyik változata, a hegyikristály nevéből származik. Az ókori görög filozófusok, mint Theophrastus, úgy vélték, hogy az átlátszó kő az állandó jég egyik formája, olyan hideg, hogy nem olvad meg.