Életvirága

Az életvirága szent szakrális geometriai szimbólum

Az életvirága a szent egyiptomi geometria jelképe, amely megmutatja Istennek az univerzum megteremtésére tett első lépéseit.

Azt a szent geometriát írja le, amely létrehozta az univerzumot és meghatározza az olyan természetes folyamatokat, mint a mitózis (számtartó sejtosztódás), vagy a bolygók mozgása. Olyan ábra, amely az életet időbeli folyamatnak tekinti, amely az órák, a napok, a hónapok és az égitestek mozgását koordinálja. Azt az időt, mely alatt a gondolat megszületik és a mag kinő.

Az életvirága azt a pillanatot jelképezi, amikor Isten mozgásba hozza akaratát és létrehozza a világegyetemet.

Amikor elhagyja a nyugalom, a nem lét, az üresség és a sötétség állapotát. Ez az az idő, amikor a meg nem nyilvánuló Isten (Atum Rá) minden létező dolog teremtő Istenévé változik (Pthá). A fiat lux az a pillanat, amikor az életvirága megszületik és minden elkezdi első ciklusát.

Isten mozdulatai egy fogalmi középpontból (Hórusz szeme) indulnak ki, amelyből az életvirága és annak gyümölcse, az univerzum kibontakozik. Ez a referenciapont segít abban, hogy tudjuk, mozgás van. Itt kezdődik a szent geometria, melyből Isten megteremti a világegyetem első virtuális terét.

Ezt úgy teszi, hogy kifelé lövi magát, mint egy pont, amely előre mozdulva magát ismételve egyenes vonalat hoz létre, a férfias formát. Isten, az apa az, aki megmutatja energiáját és tudását. Aktív akaratát Isten, az anya alakítja át, a végtelen anyag, amely belsejében választ fogan: Istent, a fiút. Az egyiptomiak így értelmezték a szentháromságot. Egyidejű, egyenlőoldalú folyamatként, amelyben információt kapnak, küldenek és internalizálnak. Ezért lett az egyenlőoldalú háromszög, a tetraéder, az első férfias alakú tiszta téridom alakja.